(via f-u-g-i-t-i-v-o)
"Olyan jó érzés volt mikor éreztem hogy tetszem neked. Boldog voltam."
— (via melyroljonafustom)
(via pengeszerelem)
Aranyoskodok, hisztizek, érzelgősködök, féltékenykedek, sírok, veszekedek, megbántalak… mindezt azért, hogy valamilyen érzelmet sikerüljön kiváltanom belőled. De eddig nem sikerült. Vajon ha valami baj történne milyen arcot vágnál? Akkor is rezzenéstelen maradna?
"Te is azt várod, hogy rád írjon, ugye?"
— (via foszlanyok-martaleka)
"Ó bocsi, tudom én hívtalak, de
nem volt időm semmire
téged vártalak hogy megérkezz.
Nézd el a kupit légyszi
minden összeomlott és szétesett picit
A sarokban ott halmozódik a szégyen
melyet minden nap levetek, tudom ki kéne már mosni,
ott rohad egy hete
A lámpán ott lóg a hűségem, sajnos kinőttem
szerintem eladom vagy idk.
Jaj vigyáz, bele ne lépj, tegnap kiöntöttem a lelkem
és minden ragad.
Ülj le, mindjárt jövök, csak feltettem főni a sérelmem és
mindjárt kifut.
Addig csipegess abból a tálból, abban az összetört
szívem.
Durva buli volt a hétvégén, én és a gondjaim
szétromboltunk mindent,
a falon hányás, a kanapén cigivel kiégetett lyukak
melyeket befedtem a
hazugságaimmal (remélem nem veszi észre senki).
Mondjuk nem jár erre senki, a postás is a földszintről
kiabál, hogy nem kaptam
levelet se.
Na itt vagyok, remélem hallottad miket kiabáltam a
konyhából.
Hogy vagyok? Köszönöm a kérdésed, leginkább ki.
Hisz láthatod, le vagyok lakva. Ráférne a festés a
nappalira, na meg a
lelkemre (omladozik a vakolat).
Örülök, hogy eljöttél, jót csevegtünk, ha becsukod az
ajtót húzd meg jól.
Elromlott a zár, tönkretette a nyitottságom. Remélem
legközelebb is átjössz.
Addig is viszlát."
nem volt időm semmire
téged vártalak hogy megérkezz.
Nézd el a kupit légyszi
minden összeomlott és szétesett picit
A sarokban ott halmozódik a szégyen
melyet minden nap levetek, tudom ki kéne már mosni,
ott rohad egy hete
A lámpán ott lóg a hűségem, sajnos kinőttem
szerintem eladom vagy idk.
Jaj vigyáz, bele ne lépj, tegnap kiöntöttem a lelkem
és minden ragad.
Ülj le, mindjárt jövök, csak feltettem főni a sérelmem és
mindjárt kifut.
Addig csipegess abból a tálból, abban az összetört
szívem.
Durva buli volt a hétvégén, én és a gondjaim
szétromboltunk mindent,
a falon hányás, a kanapén cigivel kiégetett lyukak
melyeket befedtem a
hazugságaimmal (remélem nem veszi észre senki).
Mondjuk nem jár erre senki, a postás is a földszintről
kiabál, hogy nem kaptam
levelet se.
Na itt vagyok, remélem hallottad miket kiabáltam a
konyhából.
Hogy vagyok? Köszönöm a kérdésed, leginkább ki.
Hisz láthatod, le vagyok lakva. Ráférne a festés a
nappalira, na meg a
lelkemre (omladozik a vakolat).
Örülök, hogy eljöttél, jót csevegtünk, ha becsukod az
ajtót húzd meg jól.
Elromlott a zár, tönkretette a nyitottságom. Remélem
legközelebb is átjössz.
Addig is viszlát."
— (via nemeth-lina)
"Jól esne ha egyszer csak arra kelnék fel hogy hívsz mert hiányzok."
— (via nem-fogadott-hivas)
Reménykedek a legjobban, de felkészülök a legrosszabbra:)
🍅
Évek kellenek hogy a bizalmat felépítsd, másodpercek, hogy lerombold. 🙂
Soha ne várd meg azt a pillanatot, mikor már annyira ellep az üresség, hogy sírni sincs erőd.
